75 BTS Water War

JungKook POV

Egy eldugott helyen, egy kőasztalon ülve lóbáltam a lábaim. Céltudatosan szigeteltem el magam, miközben társaim jól szórakoznak a kempingi mini golfnál meg trambulinoknál. Nekem pedig maradtak a sátorok felett magasló hatalmas fák. Ez alatt a kellemesen hűvös késő esti ég alatt én a felém logó ágak méregetésével szórakoztatom magam, és gondolkodom.
Ma... Ahogy eljárt a szám, amint átkarolt, és az, hogy legeltethettem a szemeim minden egyes fényképezésén... Mind ez olyan jó érzéssel tölt el! Mintha látnám magam előtt az illusztrációban megformált tényt, hogy Suga hyunghoz mennyire közel vagyok (már, ismét, megint; mindegy.) Az a lényeg, hogy nálam az irányítás! Látom is magam előtt, az én kezemben van a locsoló! Bizony! A víz erős sugara Sugat veszi célba, miközben ő állhatatosan védekezik karton papírokkal, de azok hamarosan eláznak az erőm ereje miatt. Az én nagy mértékű s víz sugárba formálódott érzelmem pompázó elemében van! Kettőnk körül csak úgy dúl a háború; Átlátszó és kétlövetű vízipisztolyoknak sok-sok cseppjei hatalmas csobbanásokba és csapásokba csöppenek bele, s csatáznak csapatban az én elképzelt csatateremen. Oh mennyire nyerni akarok! Mennyire megszerezném a magam jutalmát! A lecsendesülő háborúban csurom vizesen ölelném őt magamhoz, mondván "itt a vége, az enyém vagy."
- De, hogy ez megtörténjen, először harcolnom kell! - álltam föl diadalra készen.
A visszafele vezető utamnak a part menti sétányt választottam. Nem volt még annyira késő, mégis kevés ember volt, csak pár bicikliző s futkározó kisgyerek töltötte be a teret. Oldalra nézve, a tengerben is csupán két-három srác használta ki a csillagos ég alatt való játszadozást. Ácsi! Az ott V hyung! Csak ő futhat ilyen fura módon. S ahogy őt észrevettem, J-Hope és Suga hyung már könnyen kivehető volt a sötétben, ahogy ott pancsolnak ruhástul. Fröcskölik s lökdösik egymást. "De jó kedvül van" mosolyodtam el csapattársaimon, különösen Suga hyungon... Szeretem, mikor boldognak látom. Ahh Nézzenek csak oda, mennyire tetszik neki, ahogy vízzel játszadoznak vele. Ahhh Víz akarok lenni! Vízcseppek a testén; csúszkálnék s párolognék szétszórtan itt-ott, akár csak az eszem. Ehhehe.

Mikor egyedüllétem megszűnt a sátorban feküdtem s ő már előttem állott, nem tudtam rendesen köszönni. Még mindig a csurom vizes látványának a hatása alatt állok... Egyszerűen csak, minden további nélkül felálltam és suttogva mondtam;
- Teljesen át vagy ázva...
- Hallod, ha nem mondod, nem is veszem észre! Kösz, Sherlock!
- Nem rossz így nedvesen?
Túl közel vagyok hozzá. Jesszus! Hogy léphettem ennyire közel? M-Mégis mit csinálok én?
- JungKook, mire gondolsz most? Kicsit ijesztő vagy...
- Nem tudom! Csak olyan érzésem van, mintha muszáj lenne nekem levetkőztetnem téged!... Amm...
- M-M-Mi!??
- Nem! Nem! Félrehallottad! Azt mondtam, segítek le venni a vizes pólód! - nyúltam is alá kézbe ragadni az anyagot, mire ő hadonászni kezdett.
- Mi!? Hagyjá'!
Rossz irány, JungKook! Rossz irányba fordulsz! Hallod a Hyungod!?
- Én csak... Én csak segítek levenni.
- De ne má'! Nem akarom a segí-- - s ahogy felhúztam, őmiatta elvesztettük az egyensúlyt. Suga hyung majdhogy nem a földön landolt, de sikerült a matracra esnie, én pedig fölé...
- Ez így... - mertem megszólalni.
- Igen, ez így nagyon... - fordította el Suga hyung a fejét.
- Olyan...
- Olyan izé.
- Izé?
- Olyan izé, tudod.
- Vagy úgy, igen...
- Mondom... Nagyon izé...
- Igen, pontosan - bólogattam.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, vennél fáradtságot leszállni rólam?
- N-Nem(?) - mondtam bizonytalanul a szívem által súgott választ.
- Mi az, hogy nem? Mégis mit akarsz ezzel mondani?
- Talán ezt(?) - hajoltam le és finoman felnyaltam a nyakán.
Ahhh! Finom! Mégis mennyire vagyok bűnös, ha ízlik a teste? A tengerből ráragadt só ahogy a nyelvemre áttapad... Nagyon tetszik. Vajon meddig mehetek el?
- A francba!
- Suga hyung?... - kaptam fel a fejem, az indulatos hangjára, mire ő erősen megragadta a vállaimat, és egy nagyot fordultunk. Ő került felülre, én pedig hagyat feküdtem alatta, mélyen. - Suga hyung...
- Rendben, Golden Maknae. Csak maradj! Majd én megcsinálom az oroszlánrészét ennek a szitunak! - mutatott magára, teljesen úgy, mint egy shounen hős, én pedig elolvadtam. "Csináld!" biztattam magamban. "Én nem foglak megállítani."
S ahogy Hyung egyre csak közelebb és közelebb került minden egyes felszínes, majd belsőmbe merészkedő érintésével, megérezte az ilyen helyzetekben állandóan felemelkedő testhőmet;
- Te lázas vagy... - rázta a fejét rosszallóan. - Pedig megígérted, hogy nem hagyod lerombolni a határaidat...
- Megtudom magyarázni! - kaptam a karjához, ami pont az én hőmérsékletem ellentéte volt; - Lehet, hogy a tudatalattim miatt van ez, akarom mondani, ösztönből lázasodom be! Csak is azért, hogy a te jéghideg érintéseid a lehető legérezhetőbben hatást érhessék el nálam. Hogy még jobban megbolonduljak tőled... Ne számítson semmi, csak te meg én, a meleg és a hideg, hogy a közöttünk langyossá vált levegő csak úgy tomboljon. Az kell. Az fontos. Így tudhatom, hogy közösülünk. Tedd magadévá a meleg testem amennyire csak akarod. Szédületes hűvösségednek szívesen engedelmeskedek. Köszönet hőmérsékletednek, érezlek.
- É-Én is köszönetet mondanék, ha a drámai beszéded közben levegőt is vennél, te idióta! - fejelt le, majd sebtében oda is nyomta a homlokát, félve, hogy netalán sírva fakadnék, de nem. Inkább csak jobban szöget ütött ezzel a fejembe, hogy szerelmes vagyok belé;
- Suga hyung... - öleltem magamhoz, s ahogy tarkójánál összefonódtak az ujjaim, ő úgy tette belém a nagyságát. Erre enyhén felnyögtem, s ki akartam kiabálni, hogy "Igen... Igen... Végre bennem. Ez az!", de nem mertem, bármennyire is szerelmes vagyok. Ehelyett inkább csak figyeltem őt, reménykedve, hogy a szerelem hatása őt sem hagyja hidegen. Valami változtatás csak kell, hogy keletkezzen benne egyszer végre. S lássanak csodát; idő múltán egyszerűen csak úgy megszólalt;
- JungKook... N-Nem tudok... leállni!...
Hozzám hasonlóan kapkodta a levegőjét, s egyre hangosabban zihált, mintha rohanva keresné az útvonal végén a megnyugvást, fölöttem támaszkodva, mélyen a testemben kutatva. Igazán mélyen. Temérdek gyönyört hagyva, mit örökíteni kéne! Becsomagolnám ezt az élményt, s zsebre tenném, hogy máskor is kibonthassam, hogy Suga hyungot ilyen vaddá s bámulatossá tegyem. Azt akarom, hogy máskor is ellent mondjon magának. Ohhh most mennyire a szemébe mondanám... "Nézd csak meg, mennyire elvesztetted te is a fejed. Vakon élvezed!... Belátod már!? Én vagyok az, aki kell neked!" Ohhh mennyire bizsergetik a szám ezeknek a szembesítô szavaknak a kimondása, dehát Suga hyung ajkai most a teljes erejükből elfoglalnak... Ahh pont az ilyenek miatt érzem, hogy mégis csak elégedett vagyok. Méghozzá roppant elégedett. Csak úgy fekszek mit sem csinálva. Mintha felhőn utaznék, a  Mennyországba.
- JungKook... - nyögött fura, mégis fülemnek kellemes hangon. - Állíts le!
- Soha!
S tovább hagytam a kéjtôl részegült énjének, hogy vad lendületeivel bennem élje ki a legmerészebb vágyait, miközben a nevemet hajtogatja;
- JungKook! Ahh... Aigo! JungKook! JungKook! Hé! Ébredj! Nagyon forró vagy! Belázasodtál!??
- Huh?
Mi ez? Hol vagyok? Kinyitottam a szememet, és reggel van. Épp felébredtem?...
- Na végre! Így átaludni az egész estét meg a reggelt... Már féltem, hogy nem kelsz fel...
- De én nem... Én... De nem is emlékszem, hogy elaludtam volna! Egyáltalán mikor? Hogy?
- Miközben hadonásztam, leütöttelek, mert képes voltál molesztálni, hogy le akarod venni a vizes pólóm... Talán túl nagyot ütöttem?... J-Jól vagy? - hajolt fölém Suga rendes fotózásra készen álló ruházatban, s arca éber volt, kellemesen kialudt. - Nem nézel ki valami kipihenten... - mondta. Biztos az ellentéte lehetek... - Hozok lázcsillapítót, addig maradj - s ő kiment.
Aigooo... Mi a szösz!? Mind ezt csak álmodtam!? Bealudtam, mielőtt ez az egész megtörtént!? Mindent csak az álombéli énem kapott!? E-Erre az érzésre nincsenek szavak!... Nem, erre nincs mit mondanom... A csudába már!

XIX. Kaszinói összejövetel {Eladó-Kiadó}

Egy hatalmas visszhangzó hallból kivezető folyosón épp TaeWoo házi kedvence, Sungmin támasztotta a falat. Gazdájától távol egy másik gazdának az elkóborolt kincsével találkozott szembe, s valami belső vágyból nem engedhette elmenni maga mellett az idegen jöttmentet, akit életében először lát ilyen közel. Úgy érezte, hogy a saját területén, ahol ő uralkodik egyszerűen mindent és egyértelműen is mindent megtehet.

- Hé! Hé! Hé! - szólt a színes hajúnak barátságos hangsúllyal, de ahogy ugyanolyan sietős léptekkel követni kezdte, a közeledő lépteivel közvetlenül a falhoz szorította az elveszettet.
- I-Igen? - kérdezte megszeppenten az áldozat.
- Nem semmi pofid van ám - nyúlt is már azonnal s simított le a fiú puha arcán. - Fiatalabb vagy nálam, cica?
- Taeha a nevem, nem az amit mondtál... S ami a koromat illeti... még Yuhwan oppánál is idősebb vagyok...
- Még Yuhwannal is!? Komoly!? Ne ugrass! Ácsi! Azt mondtad, "oppa"? Ő a pasid? - nyomta előrébb a kíváncsiskodó képét, mire Taeha csekélynyi hezitálás után határozottan bólintott. - Ohhh... Öröm! Öröm, hogy volt már dolgod pasikkal! S mond csak; Nem akarnál most elfeledkezni az oppádról pár hosszas percecske erejéig?
- Hogy m-mi?...
- Azt akarom, hogy add át magad az élvezetnek legalább egy picurit, itt és most, hogy velem együtt játszadozz. Hihi. Gyere, cica! - markolt bele két kézzel Taeha hátsójába. - De formás és puha vagy! Legszívesebben beléd harapnék! - dugta ki nyelvét s egy szende érintéssel kezdve vettette bele magát a fiú sós bőrének ízlelgetésébe a nyakán. A vágyba csobbanva, hol feljebb akart menni, ráharapni az állára, hol lejjebb, nyálát csorgatni a soványka kulcscsontjára.
- Én ezt... én ehhhh... - próbált ellenkezni Taeha, de még mielőtt a szemei könnybe lábadtak volna, az összes ereje az orcái kiszínezésébe lett fektetve. A kapott rózsás kinézetével együtt csapta hátra fejét a falhoz, miközben az egész teste apró s akaratlan remegésekkel feszült meg tetőtől talpig. Sungmin értve a gyenge pontokhoz, profin sikerült érzékien kitapintania Taeha hímvesszőjét a felhúzott térdével, de úgy, hogy egy akaraterő nélkül rendelkező egyén már arra az útra sodródott volna, amin neki bármilyen körülmények közt is, de muszáj lesz elélveznie, s hagynia magát Sungminnak. Viszont Taeha nem volt ilyen könnyen betörhető, s ezt maga az élvezkedni vágyó is látta;
- Jó, akkor ehhez folyamodok, ha megengeded - hajolt le, de mielőtt Taeha lábai futni eredtek volna, Sungmin megragadta a fiú pólóját és egészen felhúzta azt. - Itt jövök - suttogta kéjesen s ráhajolt a színtelen mellbimbókra, hogy azokat is bepirosítsa. Kielégíthetetlenül folytatta ott a munkálkodást, mire a fogságba ejtett fiú remegő kezei rá nem nyomódtak a feje tetejére, s nyomták őt lejjebb. Igaz, ehelyett inkább el akarták őt lökni, de végül nem ez sült ki. Sungmin így a nadrág öv felett közvetlenül ingerelhette nyelvével a területet. - Jól érzem, hogy itt igen csak szőrös vagy, ugye? Tetszik... - fokozta a hangulatot maguk körül, s szívás okozta nyomokat kezdett hagyni csókos ajkaival, miközben ujjai már bizseregtek, hogy felfedjék az alsó ruházat által takart s védett helyet. De még mielőtt a saját feje után ment volna, játékos mosollyal nézett fel a füstös leheletekkel lélegző, törékeny fiúra; - Ugye azt szeretnéd, hogy lejjebb menjek?~
- N-Nem!
- Ohh dehogy nem - mosolyogtak szemei is, s próbálva kicsalni Taehaból az őszinte vágyat direkt húzni kezdte az időt magának, s inkább kihúzta magát, hogy először ruhán keresztül egy kis dörzsölődéssel tudja felizgatni a fiú hímtagját. - Gyerünk! Mond, hogy akarsz!
- H-Hagyj... Ahh - nyögött az áldozat, mire a folyosó az ő hangját visszhangozta, majd egy nem várt, hirtelen felcsattanó kiáltás is csatlakozott ehhez:
- Sungmin! - a szólított gazdája, Taewoo engedte el a hangját, méghozzá nem csak egy cseppnyi dühvel. Méreggel töltötte el, hogy a fiút, akit ízig-vérig, mindig és mindenhol a magáénak tudhat, most másnak akarja átadni magát.
Sungminnak esze ágába sem volt folytatni a procedúrát ebben az szituációban. Azonnal gazdájához futott, fülét farkát behúzva.
- Sungminnie... Butaság vakmerônek lenned, nem tudod?... - kapott büntetés kép kedvence hajába.
- A tiéd vagyok! Mindent csinálhatsz velem így is úgy is. Csak szórakoztam... - mondta alázatosan, mire csókban is kérvényezni szerette volna gazdája szíves elnézését, de mielőtt a bűnös ajkai Taewoo ajkaihoz értek volna, visszafutamodott, s inkább meredten maradt magának, hallgatva az utasítást;
- Figyelj rám inkább!... Most siessünk. Meghívást kaptunk egy különleges eseményre, amihez hozzácsatoltak egy roppant érdekes fenyegetést is, szóval...


TaeWoo igazából nem tudott hinni az üzenetben álló soroknak. Nem tudta elképzelni, hogy még is ki és mi lenne képes keresztbe tenni az ő hatalmas tőzsde vasútjának, ami mostanra már tényleg az egekben van. Nem is gondolt rá, hogy valaha is lejtőhöz érne. Számítani sem számított egy hirtelen bekövetkezhető kisiklásra.
Kocsival leparkolt az egykor forgalmas kaszinó bejárata elé, s SungMin hátvédként kísérte ôt be az összejövetel helyszínére. A díszes és tágas térség, ami mindig emberekkel van tele, most kong az ürességtől. TaeWoo és SungMin lépései enyhén visszhangozva közeledtek a fotelek felé, ahol a rájuk várt szempárok mindegyike feltekintett.

A kaszinó fotele két oldalán Pyo JiHoon kihúzva magát ült a karfán, míg fônöke a másik oldalt, aki a hely igazgatója rangot hordozhatta. YuKwon is figyelmesen nézett, mint JaeHyo bizalmas embere és jobb keze. A fotelbe belemélyedve még MinHyuk is előcsempészett magából egy kis kíváncsiságot a feszülté vált helyzetben TaeWoora és SungMinre nézve. Rajtuk kívül Taeil volt még a fogadott bizottság tagja, de ô jóval messzebb tőlük, a bárpulttól figyelte az eseményeket, mert amögött éppen az ő hozzátartozója tartózkodott. Zico elfoglaltan volt bele merülve a csapóshoz tartozó polcokba. A kíváncsiság lázát elkapva turkált; Megnézett s megvizsgált minden egyes speciális koktél keverő eszközt.
- Huu! Azta! Hát mindjárt összedobok valamit! - suttogta és ahogy fölállott kezébe kapni az itallapot észrevette a várt vendéget, aki a többiek előtt szédülve kereste az egyensúlyát, mivel kezében tartotta azt a bizonyos szerződést, ami felmérgesítette;
- Mégis mi ez!? Mi ez!? A szentségit!
- H-Hyung!? - szólt oda Zico felismerve bátyját. - Hyung, mit keresel itt??
A többiek némán nézték tovább a fejleményeket, mert még JiHoont is előre be lett avatva ebbe, ezért ő sem volt meglepve.
- Jiho... Miért vagy egy ilyen társaságban?... Te modellkedsz a tudtommal.
- T-Te miért vagy itt? Újságszerkesztőként mégis mi dolgod itt... velük... velünk... Taeilyaval...
- Már rég felhagytam a szerkesztőségnél!
- Huh? És ezt miért csak most hallom először? Fogadjunk, hogy még apu meg anyu sem tudja! De legalább nekem, a drága kisöcsédnek elmesélhetted volna, hogy valami másba és jobba fogtál.
- "Drága kisöcs" dehogy! Értéktelen vagy... Jól tudod... Azért sem meséltem neked semmiről. S mindenek a tetejében azért se, mert olyan hülye vagy, hogy csak este jut eszedbe, hogy 'jó reggelt', azért!
- Mi!?
- Azt mondom, olyan hülye vagy, mint egy cipzár!
- Nehogy felhúzz!!
- Javaslom - szólalt fel hangosan Taeil a két testvér mozdulatlan összetűzése közben. - Javaslom, folytatódjék először a napirend legelső pontja, a szerződésről való szembesítés. S csak azután robbanjanak ki a kedélyek kedvük szerint.
Ezt mindenki elfogadta, mire a sértődött Zico gonosz tekintettel süllyedt a pult mögé, vissza, s összekuporodva ölelte át az alkohollal teli üveget.

Közben TaeWoo nem túl fényes helyzetében a hosszúra nyúló üzleti párbeszédtől MinHyuk kezdte kényelmetlenek érezni magát; Ezért fogta hát magát és föltápászkodott, el is cammogva a bárpulthoz, Taeil mellé felülve. Ahogy elhelyezkedett s készült lekönyökölni a pultra, egy nagy villanást vett észre a szeme sarkából:
- Na! Sziasztok! Hali! Meséljetek! Mi újság? - jelent meg Kyung szinte a semmibôl. - Hogy áll a helyzet? Jó a buli?
- T-Te hogy... Mi... Ahh Mindegy...
- Üdv, Kyungshii! Ide merted tolni a képedet keresni az újabb s újabb balhékat? - vicsorgott felé Taeil, mire Kyung megszeppenve húzódott meg közvetlen s kíváncsi énjével együtt. MinHyuk viszont a baráti hangsúlyával visszahúzta ő maga mellé;
- Nem hinném, hogy itt bármi izgalmas is lesz a számodra, haver. Például engemet ez még jobban hidegen hagy, mint eddig bármi más! Képzelheted!
- Akkor te miért jöttél?
- Am... Az... Hát... Mivel YuKwon megint csak vagy ezerszer mondta, hogy "Nem, nem kell jönnöd, ne gyere", ezért csak azért is el akartam jönni... De a-az is csak a-azért, h-hogy J-JaeHyo hogy...
- Hogy? - kérdezett rá a dadogással küszködő bevörösödött haverjára.
- H-Hogy é-én... Aigo! JaeHyo alkalmazottja vagyok, ezért itt vagyok! - ömlött ki belőle ez a mondat, miközben a valódi gátba ütközve maradt benne. Nem akarta elmondani, hogy azért jött, mert JaeHyo jelenlétére is számított. Szégyennek érzi, amiért látni akarja legalább egy kicsit is a főnökét.
- Apropó, MinHyukshii~ Várod már, hogy JaeHyo visszatérjen?
- He!? - fordult élesen Kyung felé feketébe burkolt tekintettel.
- Jó, jó, nem szóltam semmit! - esedezett bocsánatért bólogató fejjel s két kinyújtott tenyérrel hajladozva. - Az se biztos, hogy lesz bármiféle visszatérte is, úgy hogy lenyugodhatsz..

A két lekönyökölt fiú csevegése közben Zico még mindig egy dolog miatt volt maga alatt. Önálló gondolatok nélkül hagyta a méregnek, hogy marcangolhassa őt kedve szerint, miközben ugyan azt a szöveget kántálta:
- Ne húzzon fel! Ne merjen felhúzni, akár mekkora is cipzárnak nézzen! Ne húzzon fel!
- Na, Zicoya, nyugi - elégelte meg Taeil a folyamatos duzzogást s felállva a bárszék lépcsőén a pultra hajolt, hogy le nyúljon párja feje tetejéhez. Megsimogatta azt. - Hülye vagy te, mert képes vagy megpróbálni olyan üvegből is inni, amin rajta felejted a kupakot, de hidd el, ha én mondom, nem vagy egy cipzár szintén. Remélem ez megnyugtat.
- Taeilya - nyüszített fel Zico a mély érzelmek által szerzett megkönnyebbüléstől. - Senki nem törődik velem, látod! Nincs senkim, csak is te! - öntötte ki a szívét, miközben már a fenekén ült a pult aljában és egy ügyesen kimért összetevőkkel kikevert koktélt rázott fel. Csak azért emelkedett két lábra, hogy a pulton öntsön végre magának, és egy hosszú kristály pohárt ki is választott. Nem tudta, pontosan mennyi is az a két deciliter, csupán teleöntötte azt, és mintha az egy stampedli volna, lehajtotta. Emiatt egyből köhögni kezdett. Csak úgy zengett tőle az üres tér, miközben küszködve próbált levegőhöz jutni; de csak még inkább köhögött.
MinHyuk s Kyung feléje is fordult;
- Ez ki fog feküdni...
- Meg fog fulladni a köhögéstől, hé!
- Ahh Nyugi. Most már csak csuklik...
Higgadtak le a kedélyek, miközben Zico megint csak süllyedt s süllyedt, le, a pult aljába, a használt vodka, szörp és szódásszifon közé, miközben ilyen-olyan hangon ejtette ki a csuklásait.
- Basszus már, kölyök! - háborodott fel Taeil az iszákos életmódot gyakorló pasiján, és leugorva a székről megkerülte a bárpultot, hogy Zicot egy mély csókkal intézhesse el. Durván lesmárolta. Ebből a többiek viszont csak annyit láttak, hogy Zico keze újra a pulton s az ott felejtett pohár után kutat.

74 BTS Fapados fapadon

Suga izgatottságban engedte leperegni homlokáról az oda termett izzadságcseppeket. Nyugtalan volt. JungKook túl közel volt hozzá. Kicsi volt a tér, kicsi volt a matrac, s nagy volt a feszültséggel megtelt sátor.

Pár órával ezelőtt változtattak a fiúk tartózkodási helyén. Egy ottani kempingben szálltak meg, mint a következő állomásuk, s már első éjszakájukat töltötték három darab méretes sátoron megosztozva, de amíg J-Hope s V trükkösen elsajátított egyet, s RapMon meg erőszakkal beférkőzött a Jimin-Jin pároshoz fegyelmezőként, Suga és JungKook egymásnak maradtak. Ebből az okból kifolyólag most álmatlanul fekszenek tizenegyes pózban, azaz meredt mozdulatlanságban egymás mellett. A sátor belsejének tágas tetejére szentelték a figyelmüket. Arra összpontosítottak, csak hogy véletlenül se kavarodjon fel bennük a közös nem rég múltjuk; Annak zavarba ejtő képei... Annak elnyomhatatlan érzései...
Az éjszaka ideje így szaladt velük lóháton, de nem maradhatott ez így reggelig. JungKookon eluralkodott az álmosság. Egy aprócska néma ásítás keretében nyújtózkodni mert, mire ujjai pont Suga ujjaihoz értek;
- B-Bocsánat!
- Semmi...
- Nem zavar?
- Nem, nem zavar. Miért zavarna?
- Egy kicsit sem? - húzta fel JungKook ismét az előbb ijedtében elkapott kezét, s ujjai jobban becsúsztak hyungja személyes terébe. Suga erre meghökkent arccal próbált reagálni;
- É-Én nem erre értettem, hanem csak arra, amikor véletlenül értél hozzám! Viszont ha így direkt csinálod...
- Így zavar?
- T-Téged miért nem zavar!?
- Engem egy kicsit sem zavar - fordult felé maknae ártatlansággal, míg a bő takaró tágas mélyében, kettőjük teste között JungKook mind az öt ujja megtalálta kényelmes helyét Suga ujjai közt. Így mintha a matrac felszínén elfeküdt kezeik összefonódtak volna.

Reggel, mikor a hétből csak hármuknak kellett felkelnie, Suga legelőször mászott ki a sátorból. Kábult volt. Nem érezte magát felkészültnek a napra, az életre, az élésre, mert csak azt érezte, hogy milyen mélyen érintette meg JungKook egész éjjelen át tartó szerény tapintása. Még akkor is a maknaen gondolkodott, mikor SeokJin épp vele szembe jöve álmos szemeit törölgette és kigombolt inggel meztelen bőrén érezte a játékos hűs reggeli szellőt.
Mikor a két éberhez RapMon is csatlakozott, megkezdték a fotózást a tenger csillogó habjainál. Egy-egy matraccal a vízre engedve őket különféle pózokban köszöntötték a kamerákat. Mosoly ült az arcukon mindegyiküknek, mindaddig míg a játékos kedvében lévő Leader ajkai csalfa vigyorra nem szélesedtek, és kezével egy leheletnyit meglökte Jin hyungja matracát. A Hercegnő erre egy apró sikítással megelőzve a csobbanásának a hangját félig a vízbe merült, de közben sikeresen belekapaszkodott Suga matracába, aki még meg is ragadta a csuklóját, hogy segítsen neki felmászni.
A előttük, sziklákon álló kamerák mindezt örökítő anyagaik közé vették. A fotósok nem szóltak egy szót sem, mert tetszett nekik a kibontakozott szituáció. Legalább is nekik... Mert az ötszáz-hatszáz méteres szikla tetőről más vélemény kapott szárnyra. Ottan a kempinghez csatolt játszótér terült el, s azelőtt egy pad volt erős és kékre lakozott fából, ami a szakadék, vagyis a tenger irányába nézett. Annak a támláján ült Jimin, onnan lesve a fotózást, ami lassan jókedvű játszadozásba merült. Mellette pedig JungKook a padon állt, és úgy figyelte az eseményeket, ahogy egyik hyungja a másikat a karjaiba véve emeli ki a vízből, illetve dobja bele.
- Hé!! - kívánkozott ki Jiminből a tiltakozás, ahogy RapMon hátulról ölelte át a Hercegnő vizes testét. - Nem hiszem el! Nekem ez túl sok! - pityergett tudván, hogy figyelmeztető hangja nem ér el a szerelmét körbe vett hímekhez, kik egyre csak elveszítik a fejüket a játékban.
- Ne gyerekeskedj! Legalább jól érzik magukat... - suttogta JungKook, miközben ő némán s reakció nélkül tartotta szemeit azokon az ujjakon, amiket ő egész éjjel a saját aurájában tartott, de azok most mégis másnak a testéhez simulnak.
- Én mindjárt sírok!... - szólt drámaian Jimin és magához karolta JungKook derekát, hogy arcát az ő pólójába rejtse. - Miét félek ennyire, hogy el elveszik tőlem!?
- Jimin...
- Rossz érzés!
- Higgadj le, jó?... Szégyellek, hogy a hyungom vagy!...
- Na jó van, neked boldogságos a maknae léted!... - húzta ki magát s felnézett a fapadon álló fiú szemeibe. - SeokJin rengeteget törődik veled! Plusz még mi is, a többiek! Jó a sorsod hidd el! Golden maknae...
- Hja, persze...
- Még én is nagyon kedvellek, és... tudd, Suga hyung tuti biztosan szerelmes beléd!
...
Mondta volna mondatja másik felét, de valami mélyen benne meggátolta. Talán az emlékezet, hogy Suga megtiltotta.

Mikor már elérkezett a napnyugta a tenger horizontjára, mindenkiről készült több tucat kép. Suga épp a lecsendesedett hullámokból mászott ki fürdőnadrágban és pólóban, miközben megköszönte a fotósok munkáját, majd ahogy megpillantotta Hoseokot és Vt egy partmenti padon ücsörögni, oda sietett hozzájuk:
- Kell nekem ez a pufók pocok pofa! Kölcsönadod?
- J-Horse, téged választottak, eríggy - mélyítette hangját V színpadiasan, s hagyta Sugának, hogy ő maga nyergelje meg a lovát, azaz vigye el mellőle pólója nyakánál fogva.
Miután egymásnak maradva rátértek a kemping magas fái közt megbúvó ösvényre, Hoseok halkan rákérdezett a helyzetre;
- Mi az, Hyung? Mi lesz? Fotózás?
- Nem, hanem küldetésre megyünk, csak mi ketten, sürgősen!
- M-Még meg sem száradtál! Csupa só vagy! És nem most van az ideje a zuhanyzásnak?
- Pont, hogy a zuhanyzóhoz megyünk, csak épp elkerülve az oda felé tartó embereket és csapattársainkat. Pontosabban a zuhanyzó épülete mögé fog vezetni az utunk.
- Miért? Van hátsó bejárat?
- Nem.
- Ohhh értem... - jópofizott az összezavarodott rapper. - Cukor hyungocskám, te aztán kiszámíthatatlanul beszámítható vagy~
- S ezt a hülye szöveget honnét szerváltad?...
- Umm...
- Mindegy. A lényeg, hogy megyünk, s meglessük Jin hyungot.
- Hogy mi? - nyíltak nagyra Hoseok szemei, miközben gondolatban megszólalt a felfedő drámai zene. - Dehát... Jin hyung most Jiminnel fürdik együtt. Hallottam, mikor megb--
- És akkor? Pornó lesz, öregem, és kész.
- Suga hyung...
- Ahh csak... érzem, hogy megbolondulok már, szóval muszáj valamit kezdenem magammal! Érted... Kikapcsolódni.
- Mégis min bosszankodsz?... J-JungKook az o--
- CSAK! - vágott J-Hope szavába. - Csak szórakozásra vágyok. Ennyi. Ne képzelj bele dolgokat! - emelte fel tenyerét, hogy elég, és kussban mutatta tovább az irányt. Átvágva pár békés család sátorozásán, meg még jó néhány bozontos bokron, oda értek a célhoz, s örömmel látták, hogy egy lélek sem volt ott rajtuk kívül. Az igen magas zuhanyzó épület hátsó falának a legtetején volt az ablak sor, az alatt pedig semmi, csak csúszós tégla, az alján meg pár darab lábmosó állt, nem rég lett használva, így csöpögött a víz a csap szájából, de nem ez érdekelte őket, hanem az előtte lévő padsor.
- Sejtettem, hogy ilyen magason van. Állj fel a padra, Hoseok, gyerünk!
- Ha fel is állok, akkor sem fogom tudni elérni az ablakot...
- De én viszont a válladon állva igen!~
- He? Hehehe... - fogta fel viccként Suga mondatát, de pár perc múlva rájött, hogy hibát követett el; A hyungja komolyan gondolta ezt a megoldást. - Kjáá! Megvagy?
- Ne adj ki állat hangokat, és halkabban! Nem akarsz egy életen át menekülni Jimintől, ha ezt megtudja, igaz?
Hoseok megértve hümmögött, s próbált a lehető legnagyobb segítséggé válni. Követte Suga halkan kiadott utasításait.
- Arra.
- Merre?
- Arra az arra, azaz balra!
- Akkor ha "erre" az a jobbra?
- Mi?... Hja, igen! De most arra lépj!... Halkan... Okeee... Hmmm Téves, itt pénz mosás folyik! - Hoseok még egyet lépett. - Nem, ez sem jó, ez egy nagyon szőrös, de kopasz hapek...
- Hyuuung... - csikorogtak Hoseok fogai. - Tudnod kell, hogy nem vagyok egy nagy testépítő...
- Uh! Hallod ezt!? Ezek az anyanyelvem szavai!
- I-Igen, én voltam, aki--
- Pszt!
~ Zárd el a vizet, hagyjad, hogy a nyelvemmel tisztítsalak. Olyan sós vagy...
- Ez Jimin volt! Arrébb eggyel!
- Ha tudnék ahh... - nyekkent egyet Hoseok hangja, mire a fapad is, ahogy lépett rajta.
- Oh! Célpont bemérve! - suttogta Suga. - De... Valami fizikai erő miatt a csempéhez vannak szorítva, így csak
Jimint feje tetejét látom... Fel tudnál emelkedni még jobban? - kérte, mire Hoseok lábujj hegyre állva majdhogy nem megrepesztetett a padot. - Uhh Hallom, fapados pornó lesz ez így.
Sugának épp felcsillantak a szemei, ahogy mozgásba lendültek az alanyok, de pont ekkor kellett hátrafordulnia:
- Mit csináltok itt? - kérdezte egy női stylistjuk, aki őket kereste ezidáig.
- Ohhh hát csak 'fej vagy írást' játszunk - rukkolt elő egy mosollyal Hoseok. - Csak hát a feldobott érem eltûnt. Most keressük... Az... Az ablakban!
- Segítsek esetleg? Megnézhetjük itt a földön i--
- N-Neeem. Ez nosztalgia a számunkra. Rég játszottunk már ilyet - részletezte s feje magától bólogatott, akár egy játék kutyának a kocsi ablakban. - Szívesen töltjük ezzel az idônket...
- Értem - nézte a nő egy kicsit dilisnek őket, majd hátat fordítva búcsút intett a viszont látásig.
- Miért hazudtál neki? - nézett le Suga érdeklődően.
- Miért? Mit kellett volna mondanom?
- Hogy pornót nézünk.
- Csak te...
- Mindenesetre akkor tuti nem kérdezte meg volna, hogy segíthet-e.
És Suga ekkor még nem tudta azt, hogy sorra fognak jönni az emberek, ugyan ezt kérdezve tőlük.
- Kann ich Ihnen helfen? - tévedt egy szőke s kék szemű férfi hozzájuk, mire Suga sóhajtva;
- Én élt második világháborúban nein, én beszélni Führered nyelvét nein.
S még ha a többi mondat résszel nem is, a nein szóval el tudták küldeni. Következőleg egy szuvenírekkel felpakolt külföldi árus jött. Románul szólt hozzájuk;
- Pot să vă ajut?
- Mi a rossebért zavar a puttonyaival?... Hoseok, mond, hogy bemutathatok neki!
- Neem!
Hoseok megerőltetett torkából véletlenül kijött rekedt s hárpiás hangtól Suga behúzta a nyakát, a román pedig megijedve szedte a sátorfáját. Pár percre rá, egy helybéli jött, aki egyenesen hozzájuk loholt. Feltehetőleg, a halálra rémült román árus küldte rájuk;
- Boró na sas voithiso?
- Borogasd a sast, azt! Hülye! Leave us!... - mondta, hogy ideje békét hagyniuk nekik, de a kempingben ezt nem mindenki értette; Egy még merészebben öltözött narancssárga köpenyes jött piros pöttyel a fején, ami a két fiúnál nem a jó pontot jelentette.
- Kya main aapakee madad kar sakata hoon?
- Mi a faszom, ez meg szellemet űzni jött? - ijedtek meg a hindu koldustól, aki szintén csak a segítségét akarta felajánlani. Őneki már nehezebben tudták elmagyarázni és elmutogatni, hogy "sicc". Viszont mikor ez sikeresen megtörtént, jutalmukként kezdett kialakulni egy hosszadalmasabb időszak, miben nem zavarta őket egy lélek sem.
- Öt perc alatt ennyi látogató még szülinapomon sem érkezik - borzongott a hideg Suga hátán, de mire ő is feleszmélt, hogy tiszta a levegő, visszafordult az ablak felé. S látta is SeokJint, legalább is a széles hátát, s mikor már hitt benne, hogy ennél a látványnál többet is fog kapni, izgalmában még jobban ránehezedett Hoseok vállaira, s várt, csak hogy ekkor váratlanul a "Can I help you?" helyett más kérdés érkezett feléjük;
- Jin hyungékat lesitek?...
- JungKook? - hökkent meg Suga, míg alatta, J-Hope próbálta kihúzni magát a kérdés alól;
- Én csak vállalom a tervet!...
- Mit szeretnél, JungKook? - kapta hátra a fejét Suga, mire a kérdőre vont maknae élesen találkozott a hyungja szempárjaival. Azonnyomban lefagyott emiatt; De erőt véve magán, el sikerült fordítani a tekintetét, miközben válaszolt is;
- Igazából semmit sem... - és vállat vonva sarkon fordult, így tűnt el a sötétben. Az akciójuk közepén tartó két fiú hallgatózott még egy kicsit, felmérték a körülöttük ismét kitisztultnak látszott levegőt, majd próbáltak ráhangolódni elfoglaltságukra. Mögöttük viszont megzördült a bokor. A kemping lámpása a szinte el sem ment JungKook alakjára vetette a fényét;
- Csak visszajöttem szólni, ha esetleg felizgulnátok Jin hyungra, akkor leszek olyan vakmerô, hogy bemártalak titeket Jiminnél - jegyezte meg becsületesen, mégis lesütött szemekkel, és már fordított is hátat.
- He!? He!? JungKook! Ne csináld! Csak mókázunk! - kapálódzott kétségbeesetten Hoseok, mire
Suga lemászott róla, és földet nem érő léptekkel futott a maknaejuk után. Lendületből ugrotta át a bokrot, és botladozó módon esett JungKook nyakába, s haverosan karolta át őt, fejüket így összedugva;
- Ne fenyegetôzz! - suttogta nyugodt és kellemes hangon. - Azt hiszed, nem olvasom le rólad, csak mert nem nézel a szemembe? Mond meg őszintén, ha féltékeny vagy~
- Aigo, hát nem vagyok egyértelmûen az!? - szólt vakmerően, majd feleszmélve azon, amit mondott, rácsapott szájára. Suga sem ezt a válasz stílust várta; Ledöbbent, s nem tudta elképzelni, mikre számítson még a gyorsan cseperedő JungKooktól.

XVIII. Specialista a szakmában {Eladó-Kiadó}

Zico POV

Taeil az ajtón nyitott be éppen, mikor JiHoon és én egymás mellett törökülésben a fallal szemben próbáltuk eltüntetni a filccel játszott amőba játékunkat a fehér felületről. Nem akartuk, hogy Taeil észre vegye, dehát végül ez lett;
- Fehér vízfestékkel próbálkoztok, atyaég!!??... Miért nem volt annyi eszetek legalább, hogy grafitceruzával játszotok!??... De persze nem... Ti nem gondoltatok rá, hogy akár papíron is tudnátok amőbázni... Aish Miért kell hazajönnöm azzal a ténnyel, hogy otthon két ostoba gyerekem vár?
- Én nem vagyok a gyereked - suttogtam magam elé bámulva, a földön ülve, majd felnéztem Taeilre. -, a pasiféléd vagyok...
- Én is!
- He!? Mi!? - lepődtem meg a csak úgy szabadon bekiabált tiltakozásán JiHoonnak.
- Csak viccbôl mondjuk, nem?... - nézett vissza rám szintén érdeklődő arccal.
- "Viccbôl"? Hjam, igen, viccbôl - pusmogtam félmosollyal a szemeibe tekintve, majd ismét magam elé bámultam. "Most mit is mondtam?..." Mielôtt a fejem kongó ürességében még tovább visszhangozhatott volna ez a kérdés, megszólalt a telefonom csengőhangja. Erre az ingerre felpattantam, de ahogy már felvettem, kinyomták.
" Kim JungWoo 'Szerződést' " jelezte a kijelző a fel nem vett hívás tulajdonosát.
Az az ûzletember... Mintha már két nap telt volna el azóta... Lehetséges, hogy most már igencsak el kéne juttatnom neki a szerződést... De azt megkeresni...

Végül ma este nagyot nyelve szálltam ki JiHoon mellől, az ágyból, s lábujjhegyen osontam ki a hálóból. Még sosem hatott kényelmetlennek a lépteim. Viszont most... Minden egyes mozdulatomban érzem a súlyom s az erőfeszítésem... Nehéz vagyok, mintha szét akarna esni a testem... S én mégis megyek, haladok...
A nappalit, ahol Taeilya alszik nagy ívben elkerültem, hogy a bejárati ajtóhoz lopakodva, onnan forduljak el a konyha irányába, ami közt van a széles íróasztal. Annak az első fiókjába szokta Taeil bedobálni az összes féle iratot. Mappákban, fóliákban, vagy csak összetűzve tart ott mindent. Egymást összenyomó papírhegyek... Ahogy benyúltam könnyem csordult volna ki, ha nem lennék merev a feszültségtől, annyira ideg tépően hatott a papírlapok súrlódásának hangja. Csak úgy visszhangzott s fájt, ahogy próbáltam azt a szerződést keresni a sok összefűzött lap közt.
Mikor már megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nem is itt tartja azt, akkor szúrt szemet a "tőzsde" szó. Gyorsan elő is kaptam a mobilomat, hogy rávilágítsak, jól látom-e. S tényleg az volt.
- Tuti ez lesz! - s már vettem is a kezembe, gondosan kiemelve, majd sebtében, de figyelmesen elolvastam, csak a tudás iránti kíváncsiságomért, de be kellett látnom, hogy ebből bizony én alig értek valamit. Túl sok a szakszó, vagy csak túl darabosan s tárgyközpontslagosan van megfogalmazva?... Nem tudom... De zavar, hogy nem tudom feldolgozni a tartalmát. Emiatt okkal vagy ok nélkül, de lefagytam, ott egy helyben.
- Mit csinálsz? - a hátam mögül jött hirtelen kérdésre megremegtem, de ahogy az agyam pár másodpercnyi késéssel felismerte az elôbb hallott mély hangot, le tudtam nyugodni, mire intettem is az érdeklődőnek;
- Gyere, JiHoon. Te érted ezt?
- Ugye ez a titkos színes cukros süti receptje, amirôl beszéltünk, hogy kéne csinálni.
- Nem az. Annál... Annál azért kevésbé bonyolultabb. Te biztos érted, nézd meg - adtam át egyenesen a kezébe.
- Részvényi szerzôdés... Taeil tőzsdézik? - vezette a szemét sorról sorra, mire ámultan ért el az aláírások alá nyomtatottan írt nevekhez. - Taeil JaeHyoval és a kaszinó fônôkével?... Ez kínai!
- Hogy mi? Kínai?
- Igen, ez hamisítvány - nézte át ismét a szerzôdést. - Miért van ez itt?
- Nem tudom, de ammm, el kell, hogy tegyem és tovább küldjem egy társaság érdekében - húztam a számat és kivettem a kezébôl, hogy összehajtva a farzsebembe mélyre becsúsztassam. Még mindig tudatlannak érzem magam... S a teljes nyugtalanságba képes lökni a tény, hogy nem tudom mibe is vágok bele pontosan. Nagyon remélem, az az ember majd elmagyarázza nekem ezt a valamit. Ha netán megint csak valami rosszat okoznék Taeilyanak, nem bocsátanám meg magamnak... Ahh Nem is kéne ezt a bizonytalan dolgot megvalósítanom? Hagyjam? Mit csináljak? Mi lenne a helyes? - JiHoon, tudod, mikor eltûntem, akkor--
- Miért nem alusztok!? - Taeil... Taeil hangjára megfagyott ereimben a vér. Itt van. Mögöttem. Ô... Nem tudtam megmozdulni, még a beszédben elakadt szám is nyitva maradt, arra a hangra, mely a következô gondolatomban lévô szó elsô betûje lett volna. Akartam, de most már nem tudom megkérdezni JiHoont, hogy mit gondol a helyzetemrôl...
- Ne haragudj, Taeil, hogy felébresztettünk! - esett térdeire a dongsaengem, ahogy az expartnere felé fordult. - Nem akartuk! Már is megyek vissza! - mondta, mintha esküdt tenne és lábaira állva sietősen elcsoszogott.
Én is mentem volna utána, futtában eltűnni, de ez a parancs nem ért el az agyamig. Gátolta minden más. A gondolataim fémként alkottak áttörhetetlen falat az eszem köré.
- Mi a baj, Zicoya?
Ha én azt meg tudnám fogalmazni most, nem állnék itt megfagyva.
- Zico?...
Ránéztem Taeilre oldalról, lehajtott fejjel. Ahhoz képest, hogy az elôbb még aludt, éber tekintettel kémlelt engem és várta tôlem a választ, legalább egy kis hümmögést. Karjaiba tette a kezét és a nagy pólója, ami bőven körbe érné ôt még egyszer, felgyûrôdôtt és a meztelen combjára szorosan tapadó boxer jobban láthatóvá vált.
- Gyere már ide! - utasított, s ahogy látta, hogy már teszem is meg a léptem felé, megfordult s az ágyához ment, hogy visszaüljön. Belemarkolt a takarójába és elhajította azt a párnáira. Megpaskolta maga mellett a helyet, s türelmetlenül intett, hogy menjek oda. - Vagy aludni mész és neked lesz rossz, hogy elnyomod a problémád, vagy idejössz, kinyögni nekem azt, feltéve, ha bízol bennem.
- Mindig bízom benned - suttogtam és nehezen tett lépésekre kényszerítettem magam, hogy a közelébe merészkedjek. Lassacskán oda érve az ágyhoz, tenyeremmel lenehezedve, csípni kezdett a zaklatottságom. Szemeim megrebbentek a  kellemetlenségtől, s csak a kezemet tudtam nézni, ahogy az belemart a sötét lepedôbe. Kapaszkodni akart, s kapaszkodott, amiért az egész énem egy zuhanás kezdete elôtt érezte magát, miközben én csak leültem.
- Zico, éjjel van, semmi rohanás, semmi munka, csak te meg én... - a halk hangja, mely közvetlen hozzám szólt, visszahúzott a földre, az ágyra, s belsőm nyugodni kezdett. Viszont a kezem még mindig kapaszkodott. - Mondom, felejtsd el a feszültségeket!... - érintette meg a karom, mire melegség járta át testem. Érzem, értem; Most ô tart és véd a zuhanástól. - Dôlj hátra!
- J-Jó... - pislogtam rá és hagytam el a katonás testtartásom.
- Mivel csillapíthatnálak? - kérdezte egy váratlan mosollyal az arcán, amire tényleg nem voltam felkészülve. Erôsen megdobbantotta a szívem. Annyira jó és felemelô érzés ez, mint amilyen rossz volt az elôbbi összekuszált elmém.
Taeil pedig a szemeimben olvasott, és megértette, hogy nem beszélek, nem bírok. Így ô sem szólt egy szót sem.

Kényelmesen elhelyezkedett felettem, majd a karomat is elengedte, csupán azért, hogy az arcomhoz érjen, de csak igazán gyengéden. Csak néztem rá, de ahogy lejjebb süllyedt, káprázni kezdtek a szemeim. Felszökött a vér a fejembe.
Mikor volt utoljára ilyen közel? Mikor csókolt meg? Nem emlékszem rá...
Most pedig akár egy nosztalgiai körút; Taeil egy pihentetô csókkal kezdeményezett szám szélén, majd bágyadttá vált tekintettel rendesebben a dús ajkaimra nehezedett, s puhán súrlódni kezdett. A folyamatos érintéseink közti kis résekben a levegô csak úgy járta az öröm táncát. Ide-oda hagyta magát sodorni a bent már nem tarthatott leheleteinknek. S Taeil egyre mélyebbre törő csókja közben apró ujjbegyei csak úgy mihasznaságból megsimogatták az orcám, viszont én mégis összpontosítva rá átéreztem azt, és tûzként üdvözöltem magamban a szerelem végtelen erejét. Nem bírtam magammal tovább. Hajába túrtam, s én próbáltam kezdeményezni azokat a lehengerlő csókokat.
"Ne hagyjuk abba! Nem akarok nélküle lenni! Érezni akarom!" S a visszhangban nem volt már elég a csókjaink nedves s zavarba ejtő hangeffektje, még az én aprócska nyögéseim is csatlakoztak hozzá. Önkívületi állapotomban még közelebb akartam ôt érezni magamhoz, így egyik kezemet még jobban haja sűrűjébe mélyesztettem, míg a másikat hátára csaptam. Erre ahogy a súlynak nevezhetetlen tömege rám bízta magát, ajkai a nyakamra csúsztak és hevesen tették azt, amit tûzesen akartak. Szerelmem szüntelenül lepte el lepke csókokkal a védtelen területeim. "DeJó!" nyögtem élesen s felhajlítottam térdeimet, két lábam közé határolva ezzel az ő törékeny fenséges testét. Erre Taeil tenyere a középpontomhoz tapadt, jelentős mértékű ingert éreztetve velem. Még a szemeimet is kénytelen voltam összeszorítani, miközben képes volt benedvesíteni a boxeremen mozgó vékony ujjai alapos munkájával. Ennek következtében én is... Nekem is többet kívánt a férfi énem. Kezeimmel szintén fogdosni akartam; Benyúltam a nagy lógó pólója alá, gyermeki könyedtséggel felgyûrtem azt, és szomjazva rá végig tapintottam a feszes hátán, majd kezeimmel megismertettem Taeil testének legkarcsúbb vonalait. Viszont... Be kellett látnom, hogy bármit is csinálok, a bizsergő belsőm vágyakozását nem csillapíthatom. Ahhoz Taeil kell. Taeilt akarom! Őt és az övet bennem... S ahogy hátra csaptam a fejem vakon bedugtam az ujjaim a boxerébe. Le akartam húzni róla azt...
- Zico! Nem - ugrott fel rólam, kihúzva magát. - Nem kívánhatod ennyire! Itt van JiHoon, alig pár méterre.
- Pedig azt akarom, hogy keményen megdugj! - mondtam a szemeibe nézve, de ahogy elpislogtunk pár pillanatot egymásra bámulva; keményen elpirultam. Szinte le lehetett volna kaparni a rám égett vörösséget. Hogy nyilvánulhattam meg ilyen őszintén!?
- Így kimutatni a fogad fehérjét!... - vigyorgott rám. - Így... tényleg tetszel... - ragadott meg, ahol ért, s azzal együtt dörzsölődni kezdett hozzám a méretével. Nem tudom, hogy csinálta, de élveztem. Nagyon. - Érd be ennyivel, kicsi Zicoya. A hátsódba most hosszú lenne utat betonozni - folytatta, miközben két tenyere hátra nyúlt, s mind kettő a seggemhez tapadt. A nadrágomon keresztül markolt a húsomba. Pont a farzsebeimnél...
- Huh? - lepődött meg egy kicsit, s már nyúlt is bele a gondolatban említett zsebembe, mire észrevette. Kivette és észrevette a szerződést. - Miket nem rejtegetsz itt!? Bele akarsz keveredni?
- Taeil, én...
- Nem kell ez neked - tanácsolta, mire a szemem elé tartotta azt, hogy megjegyezzem, ehhez nem nyúlhatok. - Csináltál róla fotót?
- Nem.
Erre elmosolyodott, s folytatta. Tényleg, mintha mi sem történt volna, újra letepert. Addig kényeztetett apró, de speciálisan jelentős érintéseivel, míg el nem felejtetett velem mindent, s fejemben csak ô maradt.